Megvolt a 7 km-e verseny. Most az egyszer nem örültem, hogy beüvöltött a meleg egy jó nagyot. Konkrétan megsültem, főleg hogy az alapítványtól kaptam futópólót, FEKETÉT. Reggel meg olyan hideg volt, hogy még pulcsiban tekertem a Hősök terére.
Mivel senki se tökéletes, nyugodtan leírhatom, hogy verseny előtt majdnem bőgtem az izgalomtól, az egész helyzettől, a záróbusz parától.
Cél szerint 50 perc alatt akartam lefutni 57:04 lett. Lesz ez még jobb is (: Szerencsémre nem volt záróbusz, csak 2 futanetes ember tekert a legvégén. Senkit se állítottak le.
A betonon futást mivel nem szoktam gyakorolni, így már sajgott a talpam tőle.
Többször gyalogolnom kellett, mert nem tudtam eldönteni, hogy most csak sok volt, vagy meleg van, vagy leesett a cukrom vagy felment a cukrom, vagy éhes vagyok, vagy szomjas vagyok. Pluszban nem tudtam vércukrot mérni, csak verseny előtt és után. Vagy nem jött a vérem, vagy annyira felvizezve, hogy nem vette a gép. De stabil maradt a vércukrom, 12-vel értem is be.
Terv szerint verseny előtt 1 órával ettem 3 zabkekszet, így induláskor 12-n állt a vércukrom, ami ilyen esetben tökéletes, mivel 15-től tilos futni. Ilyenből tudok lemeni, terhelés miatt nem megy felfelé. 4-5 db szőlőcukorral támogattam magamat. Életem legjobb döntése volt, hogy vizezett gyümölcslevet vittem magammal, kellett, nagyon.
Rengeteget számított a sok szurkoló, sose hittem volna, hogy lepacsizni egy tehénbe beöltözött emberrel mennyit tud vinni a versenyen.
Mindenki szurkolt mindenkinek, a biciklisek csöngettek és hajráztak. A DJ is pacsizott akivel tudott. Mindenki zörgött, kattogott, kiabált, senkit nem érdekelte ki vagy, honnan jöttél, csak azt tudta, hogy ott futsz és meg akarod csinálni.
Az utolsó pár km-en meg már tökéletesen könnyedén futottam, túllendültem a holtponton.
A végére el se hittem, hogy beértem. Megkaptam a csomagomat, az érmemet, és elvonultam az emlékműnél csak magamba kicsit szipogni, elrendezni magammal, hogy sikerült, akkor is majdnem sírtam, de az már pozítiv volt nagyon.
(Képek hamarosan)
