2014. június 29., vasárnap

A hét

23.-n hétfőn 8 km futásom volt, 1 óra 15 perc alatt sikerült. Éppenhogy összejött, mert egész nap a mindenféle szakemberre vártam, persze mindenki késett, így este 7 körül jutottam el, akkor már nem akartam Margit-szigetre menni, így mentem a patak mellett, ami ugye kicsi. Így elmentem másik irányba, de egyrészt keskeny, másrészt sok kicsi rész van, harmadrészt elég veszélyes környéknek néz ki egy idő után. Tehát azt feladtam, inkább visszamentem.
A cukrom meg 10-ről 5-re ment. 

24.-n 8 km biciklizés volt terítéken.

25.-n 40 perc könnyű futás volt, a pulzusomat igyekeztem 140 alatt tartani, de aztán a felétől már inkább 150 alatt lőttem be. Az lett 100%, de szerencsére sokat volt 140 körül is, így is 40 perc volt az 5 km. 

27.-n 5 km gyors futás volt, max pulzus 166, viszont 57% volt a belőtt pulzustartományban, pedig gyorsfutás volt. Bebizonyosodott, hogy most már egyre hamarabb helyreáll a pulzusom, és egyre lejjebb megy még a gyors futásnál is.
Viszont a cukrom szörnyen leesett edzés után fél órával.

Aznap még egy 20 km biciklizést is sikerült összeszedni, csak sima városi, így annyira nem mértem :)

2014. június 23., hétfő

Otthontalanság otthona

Itt ülök a fűben, a bőrömet marja a só, a vízem felmelegedett, a kezem sajog a kulacsfogástól,  mindenemet szúrja a fű, az összes izmom szinte aprókat ugrál, a nap a szemembe süt, én meg vigyorgok. Mert megint legyőztem önmagamat, 8 km, és végig magammal beszélgettem, hogy ugyanmár, ha már elindultam, nem mindegy. Akkor már haladják, akkor már csináljam.
A ma mosott hajam csapzott, a szemüvegem lecsúszik, a ruhám koszos és izzadt, mégis van valami csodálatos dolog, amit érzek, magam se tudom mi. Még akkor is jó, amikor tudom, hogy holnap érezni fogom az összes izmom apró rezdülését minden mozdulatnál. 
Legelőször mindig a fenekemben érzem az egészet, ez még a jobbik eset,régen a lábamban éreztem, az már teljesen hozzászokott, megismerte, leült vele pipázni és már szereti a futást.

Tehát 6. hét vége, 6. hét vége. Mininyaralásos, negyven fokos, kimaradásos, mindenes.
Sokan nem értik, de ha nem érzem magamban az ihletet, akkor nem megyek, akkor inkább pihenek, nincs rosszabb annál, amikor a fenébe kívánom az egészet, és végigszenvedem az egész edzést.
Igaz a 8 km 1 óra 15 perc lett, tehát csigabiga tempo, de a hosszúfutásnál inkább a km-re koncentrálok, az időt javítom a többi edzésen, pont ez az edzésterv lényege. Ilyenkor vigasztal, hogy a gyorsedzéseken egyre jobb eredményt érek el, tehát majd belejövök a hosszúba is, messze van még a vége.



2014. június 17., kedd

A belepofázokról

Most nem leszek népszerű, de erről régóta akartam már írni. A belepofázokról, akik azt hiszik minden ember élete, csak a sport, és minden úgy van, ahogy ő érez. A kedvencem, amikor elhitetti magával, hogy nincs benne rossz, csak az élvezet.

Kéremszépen...
A futás nemcsak öröm, a futás nehéz, és egyben élvezet is, de nehogy már kitalálja valaki, hogy annyira imádnivaló csatakosra izzadni!?
Tegnap írtam egy oldalon, hogy volt egy időszak, ahol már elértem a célt, és azt ismételtem utána, nem tűztem ki új célt. És meguntam, hiszen mindennap ugyanazt csinálni, ugyanannyi km, ugyanolyan útvonalon, nehogy már nem unja meg más?!
Erre teljesen felháborodva megkaptam, hogy dehát azt hogy lehet megunni? Hiszen ha szeretsz futni, akkor sose unhatod meg az egészet, minden percét imádnod kell, rózsaszín felhőkön szárnyalva futni, csillámpónikkal egy réten.
Volt már olyan, hogy megszóltak, hogy ezt miért eszem, mert hiszen sportolok, akkor tilos.
Én ha elutazok, nem azt nézem hogy hol lehet futni, hanem pihenek. Ha nagyon meleg van, akkor kihagyom, ha nincs kedvem, akkor kihagyom. 
Miért nem lehet felfogni, hogy nem mindenkinek csak ez az élete?? Miért vonnák meg magamtól bármit? Nem olimpikon akarok lenni, sőt sportoló se, egyszerűen csinálom, mert formásodok tőle, mert csökkentem az inzulint miatta, mert jobb lett az immunrendszerem. Nem váltok én meg világot, de nagyon sok az idióta. 

Szeretném, ha tisztelnénk egymást, hogy nem akar mindenki futásbuzi lenni.

gyorsfutás

Kihagytam jó ideig a futást, mert a szüleimnél voltam. Szerencsére pont akkor volt a dögmeleg, tehát nem furdalt a lelkiismeret.
Ma volt gyorsfutás, ez volt az első, az a lényege, hogy percben van megadva, és akkor kifulladásig, majd pihenni, amíg az ember újra tud menni. Így hoztam a szokásos időmet, viszont sok gyors futás volt benne. Előre féltem, hogy a pulzusom felmegy az egekbe, de szerencsére max 165 volt. Pedig az első hetekben simán felment 177-re.
A lépem sokszor fájt, pedig ezer éve nem éreztem ilyet, abba lassultam le sokat, hogy akkor séta, hogy elmúljon, mert addig úgyse tudom visszavenni a ritmust.
Nagyon élveztem, hogy végre gyorsan futok, bár nem néztem gyorsaság.
Persze a GPS megint nem műkődőtt az elején. Csak hogy ne legyen minden jó :D

2014. június 6., péntek

8 km

Általában kitűzök magam elé egy reális célt, és ha sikerül örülök, ha nem sikerül, akkor örülök, hogy lefutottam legalább :)
Így vagyok a 8 km-el is, kitűztem, hogy egy 1 óra 10 perces időt szeretnék, 1 óra 14 lett. Majdnem meglett, de most nem egyszerű úgy megcsinálni, hogy akkor most leülni vércukrot mérni, mivel szinte végig 4-5 körül voltak az értékeim, pedig számomra rengeteg (6-8 db) szőlőcukrot ettem meg végig. Ilyen is van, meg jobb is. Nah meg ma a Margit-szigeten voltam, az bicajjal 4 km oda, akor 4 vissza. Visszafele már alig volt erőm. Megint el kéne kezdeni zabkekszeket gyártani ilyen edzésekre.
De legalább mi végicsináltam, tegnap is elindultam akkor a patak mellett, 2 km után mentem haza, se kedvem,se energiám nem volt, a GPS-t nem fogta be a telefon, nem tudtam normálisan mérni, azon kattogtam, hogy mindjárt indulni kéne máshova.
Szerintem ehhez hozzátartozik, hogy ismerjük be, hogy igenis van olyan, hogy nem megy, és nem akarja az ember. 
Október végére beneveztem egy 7 km-es versenyre, ott valami 54-es időt kell hozni, ma a 7 km 1 óra 5 perc volt, bőven van még mit fejlődnöm, de nem hiába csak kisebbe gondolkozok előbb.
Igazából most nagyon fáradt vagyok, feltöltődés helyett egész nap tudnék aludni, de lesz ez még jobb is.

2014. június 4., szerda

06.03.

24 km tekerés, végre egyben van a biciklim :)
Tervezek egy nem városi túrát, ahol lehet menni rendesen, így a 12 km/1 óra szörnyű, mert mindenhol piros lámpa, pedig a Városligetben tudtam menni 30-al *oh, jeh*
Szóval hiába megyek átlag 20-25-tel, ha meg kell állni, le kell lassítani.

2014. június 2., hétfő

5 km

Megint csúsztam, pedig szombaton még fel is keltem 6:45-kor , hogy futni kéne. De aztán egyrészt hideg volt, másrészt rájöttem, hogy diabbal nem egyszerű. Utánaolvastam a reggeli futásnak, éhgyomorral vagy sehogy. Nah nekem éhgyomorral se energiám, se vércukrom nem lenne. Aztán mivel szombaton egész nap nem voltam itthon, így elmaradt. Vasárnap meg elfelejtettem (szégyen vagy nem szégyen :D)
Szóval ma mentem. Hihetetlen hideg van júniushoz képest, majdnem visszaszaladtam pulcsiért, de aztán a végére jó volt pólóban, hosszúnadrágban.
És javítottam az időmön, az 5 km-et lefutottam 39:27 alatt, eddig ez a legjobb időm :))
Közben összegeztem a májusi hónapot és hihetlen számok jöttek ki:
- 41 km-et tekertem
- 43,57 km-et futottam
- 1x voltam fitnesz parkban erősíteni