Mondogatják, hogy ki mekkora hős, mert hány km-t tudott lefutni. Számomra mások a hősök, nekem van egy nagy hősöm.
Megvolt a Vivicitta, kései beszámoló géphiány miatt. A verseny jól sikerült, előtte edzéseken nem teljesítettem jól, de mivel az esés után úgy indultam, hogy nem számít semmi, csak a részvétel, egy számomra teljesen jó 56 perces időt futottam a 7 km-en.
(A bosszankodás, hogy az elején amikor menni kellett fel a hídra, akkor sétáltam, mert tudom, hogy nekem emelkedő nem megy, gyalog is nehéz, nemhogy futva, erre egy nő mellettem beszólt, hogy "nem értem azt, aki sétál, miért nem az 5 km-es távra megy" közben meg rángat egy kislányt, hogy jaj rohanni kell, legyen jobb időt, hiszen ez egy verseny.)
10 ezer forint adományt kaptam, csak a moly.hu tagoktól, pont azoktól nem kaptam SEMMIT, akiktől vártam. Mindenhol pampogják, hogy a cukorbetegek összefognak, elméletben igen, a gyakorlatban nem. Nem tudom hány cukorbeteg klubban, fórumban stb... felhívtam a figyelmet erre, 5 ft-ot se kaptam.
Nah de legyen szó a legnagyobb hősről.
Én általában a Rákospatak mellett futok, itt általában "amatőrök" vannak, akik csak kijárnak mozogni, ritkán találkozok rosszindulatú emberekkel. Így nagy örömömre kijárnak sokan, öregek, fiatalok, vékonyak, kövérek. Pár évvel ezelőtt találkoztam az ismertlen férfival, ő az a tipikus nagyon kövér ember volt akkor, már akkor is megjegyeztem magamban, hogy pacsit neki, mert lejön és kocog. Rendszeresen visszajárt.
Mostanában nem láttam, erre nagy meglepetésemre a 7 km-es távon megláttam, rengeteget fogyott, és ott is ment tovább rendületlenül. Patakokban folyt róla az izzadság, de ment és ment, és csinálta. Emberek, nekem ő a legnagyobb hős, mert nem adja fel, és 3 év alatt jut el a 7 km-es versenyig, de megcsinálja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése