Hajnali buktató

Idén hülyenyár van, vagy nem is volt meleg, tehát tök mindegy volt mikor futottam, vagy pont az ellenkezője, dögmeleg volt, akkor meg estére, hajnalra se hűlt le a levegő, örültem, hogy élek, nemhogy még fussak. Tehát akkor kimaradt.
Vagy egész nap esett és örültem, hogy két eső között kb. bármikor kijutok futni. (nah meg közben párszor eláztam)

Nah de ez is eljött, a tavalyi nyaras idő, nappal meleg, napnyugtakor elviselhető hőmérséklettel. Így napnyugtakor futás volt. Aztán meg mintha nem is lett volna tavalyi nyár, néztem a vércukormérőt hogy miért is mutat 11-et este 10-kor.
Még eszembe is volt, hogy pluszozni kéne (de jó, hogy nem tettem).
Mivel ilyenkor játékos kedvében van a vércukrom, az edzés felviszi este, majd hajnalban zuhanórepülőset játszik. Nekem annyira nem volt kedvem játszani, amikor hajnali 2-kor a 3,2-re muszájevés volt. Ráadásul alig akart helyreállni.

Ilyenkor mindig bajban vagyok, hogy most az edzés miatt magas e, mert ha nem, és csökkentem az éjszakait, akkor felmegy. Ha attól, akkor hypo, és ilyenkor még a nehezebb kikeveredni belőle fajta, tehát ugyanúgy felmegy.

Jó lenne egy jelzőkészülék, ami előre tudja mikor hogy változik a vércukor, hiszen éjfélkor is még csak 8-nál jártam.

Ne légy az idő rabja!

Nagyon sokáig megálltam a 8 perc/km-nél. Az elején persze érthető volt, szokni kellett, az is nehéz volt, aztán egyre könnyebb lett. Lefutottam a szokásos idő alatt, aztán kész, hiszen elértem.
De aztán rájöttem, hogy közeledik vészesen a verseny, a busz meg csak 7:30 perc/km-el vagy, szóval megpróbáltam, küzdöttem megint, és sikerült. (Ezt már leírtam részletesen az előző bejegyzésben.)

Ma befejeztem a 9. hetet, és az időm 7 perc/km lett, még egy negyed percet javítottam.

Viszont tudatosan kell magamat is noszogatni, hogy ne figyeljem mindig az órámat. Hiszen ha úgy látom, hogy még bőven időben vagyok, akkor képes vagyok lassítani, hogy úgyis beérek időre, ilyenkor szokott lenni, hogy nem érek be. Vagy már úgyis lassúnak látom az időmet, akkor meg elkönyvelem, hogy úgyis mindegy, akkor ugyanúgy nem érek be a tervezett időre. Tehát egyik se jó.

Próbálom azt csinálni, hogy kinézek egy tárgyat, bármit és addig nem nézek az órára. Akkor megnézem az eredményt és megint tovább. Erre tökéletes az elején a patak melletti kukák :D aztán egyre jobban húzom a patakszakaszokon.

Amúgy meg rájöttem arra, hogy az órát meg kell állítani, amíg nem tudok átmenni az úttesten. 2 úttestet keresztek, az 2 kör alatt 8 úton átmenés. Ha csak 10 mp-et kell várnom, az máris 80 mp, az majdnem 1,5 perc!!! Már ott tartok, hogy az rengeteget számít.

Szóval nem kell órarabnak lenni!


A 10. hét bőven kemény lesz, kiváncsian várom fejlődök e tőle. (Bár ilyenkor már mp-ek kezdenek számítani a futóátlagnál, hiszen nem lehet a végtelenségig húzni, egy idő múlva eléri az ember a maximum futóidőt.)

9. hét eleje

Egy kis összegzés júliusról:
127 km bicikli 37,16 km futás 1 fitnesz

A 10 km-es futás nagyon rosszul ment, 9 perc/km lett az átlagidőm. Egyrészt nem vágtam neki a Margit-szigetnek, mert akkor is hol esett, hol nem. Így csak ide a patakhoz mentem le, nah de itt a 10 km az 4 és fél kör, addig meguntam az életemet, hiába vittem hangoskönyvet. Ráadásul életemben először annyira ki voltam száradva végig az idő miatt, hogy a 7 dl vízem elfogyott az utolsó 2 km-en. Kút van, csak el van zárva a csövesek miatt, köszönöm!!!  Ezek a számomra hosszútáv futások még nagyon macerások.

Utána volt fitnesz park, ahol szörnyen elfáradtam. Ebben a melegben alapból is elég elkezdenem mozognom, aztán már a bugyimig átizzadok. Pluszban utána 2 napra kijött egy szörnyűséges izomlázam, főleg a bicepszemben. Még most is érzem.

Fitnesz park volt a 9. hét első edzése. Tervben volt, hogy még a héten megcsinálom az egész hetet. De csak csúszott az idő miatt.

De ma eljutottam az 5 km-es futásig. Úgy indultam, hogy csak azért is legyőzöm önmagamat és hozok egy minimum versenyidőt. Igaz még csak 5 km-en teszteltem, de sikerült :)) Sokat szenvedtem, fájt az oldalam is sokszor, volt 174-es pulzus is, de MEGCSINÁLTAM. 7:13 perc/km átlag. Igazából nem hiszem el, nagyon küzdöttem, amikor már kezdtem fáradni, folyamatosan veszekedtem önmagammal, hogy de akkor se állok meg, akkor is csinálom tovább.
Valami hihetlen öröm volt, hogy hamarabb célba értem.  Csoda módjára a cukrom se ment le a béka feneke alá, 9-ről indultam és 6-ra befejeztem. Utána persze elindult lefele, de addigra már ettem, hogy ne legyen rosszullét :)