Nagyon sokáig megálltam a 8 perc/km-nél. Az elején persze érthető volt, szokni kellett, az is nehéz volt, aztán egyre könnyebb lett. Lefutottam a szokásos idő alatt, aztán kész, hiszen elértem.
De aztán rájöttem, hogy közeledik vészesen a verseny, a busz meg csak 7:30 perc/km-el vagy, szóval megpróbáltam, küzdöttem megint, és sikerült. (Ezt már leírtam részletesen az előző bejegyzésben.)
Ma befejeztem a 9. hetet, és az időm 7 perc/km lett, még egy negyed percet javítottam.
Viszont tudatosan kell magamat is noszogatni, hogy ne figyeljem mindig az órámat. Hiszen ha úgy látom, hogy még bőven időben vagyok, akkor képes vagyok lassítani, hogy úgyis beérek időre, ilyenkor szokott lenni, hogy nem érek be. Vagy már úgyis lassúnak látom az időmet, akkor meg elkönyvelem, hogy úgyis mindegy, akkor ugyanúgy nem érek be a tervezett időre. Tehát egyik se jó.
Próbálom azt csinálni, hogy kinézek egy tárgyat, bármit és addig nem nézek az órára. Akkor megnézem az eredményt és megint tovább. Erre tökéletes az elején a patak melletti kukák :D aztán egyre jobban húzom a patakszakaszokon.
Amúgy meg rájöttem arra, hogy az órát meg kell állítani, amíg nem tudok átmenni az úttesten. 2 úttestet keresztek, az 2 kör alatt 8 úton átmenés. Ha csak 10 mp-et kell várnom, az máris 80 mp, az majdnem 1,5 perc!!! Már ott tartok, hogy az rengeteget számít.
Szóval nem kell órarabnak lenni!
A 10. hét bőven kemény lesz, kiváncsian várom fejlődök e tőle. (Bár ilyenkor már mp-ek kezdenek számítani a futóátlagnál, hiszen nem lehet a végtelenségig húzni, egy idő múlva eléri az ember a maximum futóidőt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése