Az augusztus hamar eltelt, és nem sokat voltam futni.
Összesen 26,6 km jött össze, bicajból meg 86 km.
Tudom, hogy nem sok, de igazából semmit se bánnok. Hiszen előre tudtam, hogy lassan kell haladni, a 7 km-t terveztem versenyre, és mind km-ben, mind perc/km-ben elértem a versenyidőt, sőt túlmentem rajta. Sose akartam olyan ember lenni, aki veri a mellét, hogy ő elmegy nyaralni, és akkor is megy futni, meg télen-nyáron-esőben-szélben-háborúban-vulkánban is fut. Szeretek futni, de csak akkor ha nem kényszer, ha magamért csinálom, nem azért, hogy a társadalom mit gondol.
Pont egy hónap múlva ott leszek a rajtnál, és ismerem magam, hogy előtte kell gyakorolni, tehát októberben bele kell húznom. Először is a betonon futást, hiszen sokszor ezt bukom be, hogy patak mellett, futószőnyegen megyek, betonnál meg ég és föld a különbség.
Jelenleg beteg (nátha, köhögés, őrült vércukrok) vagyok és a biciklimet állandóan javítják, mert olyan beteges lett, mint én.
11.-e van és még se bicaj, se futás nem volt szeptemberben. Egyszerűen nem jött össze, a GPS-em bemondta az unalmast telefonon, egyszerűen hiába noszogatom, nem akar műkődni, miközben intervallumozni kéne méterekbe. Nah majd nagyjából valahogy megtervezem.
Mostanában a lelki békémmel foglalkozok, igyekszem ezt is belevenni a céljaimba.
A bicaj javítás után, kapott új kereket. A pedálja meg letört, szerencsére így is lehet menni vele, most a belső eresztett le ismeretlen okokból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése