2014. szeptember 25., csütörtök

Ugyanott vagyok, mint 2 éve

Ugyanott vagyok, mint 2 éve. Kitűztem egy célt, a célt teljesítettem edzéseken, és ellustultam. Nincs cél, nincs lelkesedés. Pluszban utaztam, programom volt, 2 hétig beteg voltam, esett, fújt a szél (kifogás, kifogás, kifogás, kifogás).
Ugye az idei cél a 7 km-es verseny, ami 11.-n lesz. Azt bőven megcsináltam jobb időre is, mint a versenyidő, és itt valahogy elvesztem. Mármint tudom, hogy kéne tovább folytatni a félmaratonos edzéstervet, de az meg messze van, meg tudom, hogy amikor már mínuszok vannak, nem tudok menni. Ez most nem kifogás, az izmaim egyszerűen tiltakoznak, nah meg nincs is téli futónadrágom. Ősszel is melegítőben megyek.
Jó dolog, hogy végre szereztem sport esőkabátot, így nem kell paráznom, hogy 11.-n eső lesz.

Volt a 2 hét köhögős-megfázós betegség, nem tudom milyen vírus van, de kb. 1 hétig csak az ágyat nyomtam, semmi mást.
Aztán tegnap végre rávettem magamat, hogy a köhögés redukálodott napi 2-3-ra.
Végül 2,7-t futottam csak. 6:55 perc/km-es idővel. De valahogy nem volt jó, nehéz visszarázódni, meg azon kattogtam, hogy úristen verseny és mi lesz akkor.
Muszájból sose szerettem edzeni, pluszban a betonon futást is még kéne gyakorolni.

Most úgy vagyok, hogy ma is kéne menni, de inkább megint kétnaponta. Nehogy túl nagy legyen a muszáj, aztán meg hetekig abbahagyom.

Újra vissza kell rázódnom, hogy ne törődjek a km-kel, a környezettel, csak be a hangoskönyvet és csak menni, és menni, semmi más.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése