A kezdet

Eldöntöttem, hogy csak azért is le fogom futni a félmaratont. Még akkor is ha 80 évesen fogok felkészülni. Küzdök, bőgök, vonyítok, reszketek, hypozok, mormogok, fájók ám mégis csinálom.

Nah de most komolyan is, hogy érthető legyen.
Kriszti vagyok, 25 éves, lassan 7 éve diabos, plusz van egy velemszületett szívbetegségem, amit megműtőttek, gyakorlatilag "nem szívbeteg" vagyok, ám mégis figyelni kell rá, tehát nem egyszerű a képlet, ez nagyon nem 1x1.
Diabról itt bőven: tuszuras.blogspot.com

Szóval belevágtam...
Pár éve az első 5 kilométerembe, akkor bár sokat fejlődtem, azt hittem kudarcot vallottam, hiszen 50 perces időm lett a végére, míg a csodás Interneten 25-30 perces időket írtak. Azóta megtanultam, hogy mindenki máshogy fejlődik, és mindenkinek más a sikerélmény.

Aztán 1 évet kihagytam, aztán megint 5 kilométereztem, újra végignyomattam az edzésprogramot és jobban sikerült, majd ősz végére már 12 kilométereket róttam.
Ám valami hiányzott? Mi is? Jah hogy 10 perc/km az időm, mint a kalimpáló kacsa a pocsolya szélén.
Tehát idén tavasztól már időjavító edzésprogram, ilyen nincs külön. Így ha már lúd, legyen kövér, elkezdtem a félmaraton edzéstervet.
Közben gondoltam erősíteni is kéne, így 1 futás, 1 erősítés egymás utáni napon. Aztán azt elhagytam, de az edzésprogramban benne van simán, így tudom ott is követni.

Az edzésprogram 23 hetes, tehát nem piskóta. Jelenleg az 5. hetet csinálom, sok volt a kihagymás, az erősítő edzés tolta is, baj is volt, minden is volt. Nah nem egyszerű, idén szerintem nem végzek vele. Amúgy teljesen ésszerűtlenek tűnik, de mivel fejlődök vele, így befogom a pofikámat.
Hogy ne legyen annyira lelkes idén október végére csak a 7 km-es távra neveztem be.
Arra gondoltam, hogy leírjam az edzéstapasztalatokat, és ne ismerősöket traktáljam ezzel (szerintem már nagyon unják). Hogy mikor mit éreztem, hogy éreztem, hogy fejlődök
Jelenleg a rekord időm 8:15-8:30 perc/km.
Vannak rosszabb, vannak jobb edzések. Vannak fájóak, vannak ugrándozósak.

Szóval hajrá ÉN :)