A belepofázokról

Most nem leszek népszerű, de erről régóta akartam már írni. A belepofázokról, akik azt hiszik minden ember élete, csak a sport, és minden úgy van, ahogy ő érez. A kedvencem, amikor elhitetti magával, hogy nincs benne rossz, csak az élvezet.

Kéremszépen...
A futás nemcsak öröm, a futás nehéz, és egyben élvezet is, de nehogy már kitalálja valaki, hogy annyira imádnivaló csatakosra izzadni!?
Tegnap írtam egy oldalon, hogy volt egy időszak, ahol már elértem a célt, és azt ismételtem utána, nem tűztem ki új célt. És meguntam, hiszen mindennap ugyanazt csinálni, ugyanannyi km, ugyanolyan útvonalon, nehogy már nem unja meg más?!
Erre teljesen felháborodva megkaptam, hogy dehát azt hogy lehet megunni? Hiszen ha szeretsz futni, akkor sose unhatod meg az egészet, minden percét imádnod kell, rózsaszín felhőkön szárnyalva futni, csillámpónikkal egy réten.
Volt már olyan, hogy megszóltak, hogy ezt miért eszem, mert hiszen sportolok, akkor tilos.
Én ha elutazok, nem azt nézem hogy hol lehet futni, hanem pihenek. Ha nagyon meleg van, akkor kihagyom, ha nincs kedvem, akkor kihagyom. 
Miért nem lehet felfogni, hogy nem mindenkinek csak ez az élete?? Miért vonnák meg magamtól bármit? Nem olimpikon akarok lenni, sőt sportoló se, egyszerűen csinálom, mert formásodok tőle, mert csökkentem az inzulint miatta, mert jobb lett az immunrendszerem. Nem váltok én meg világot, de nagyon sok az idióta. 

Szeretném, ha tisztelnénk egymást, hogy nem akar mindenki futásbuzi lenni.